Garnélás akvárium szűrése
Az akváriumok hosszú távú egészséges fenntartásának egyik kulcsfontosságú pontja a szűrés.
A vízben felhalmozódott szennyeződéseket (látható és "láthatatlan" egyaránt) el kell távolítanunk, hisz e kicsiny
vízi világ teljes mértékben ránk van utalva, így nekünk kell a legjobb megoldásra törekednünk, és mivel életekről
van szó, így kutya kötelességünk minél jobb körülményeket biztosítanunk a kis kedvenceinknek. Az ő életterük,
éltető közegük a víz, így elsősorban azt kell a számukra legjobb minőségben tartani.
Furcsa, hogy a mai napig hangsúlyozni kell, de alapvető dolog, hogy a szűrésnek éjjel-nappal mennie kell!
Ha légpumpa hajtja, akkor is. Általában az az indok, hogy túl hangos, és zavaró éjjel... Pedig egyszerű
a megoldás: halk szűrést kell biztosítani. Ne sajnáljuk azt a plusz költséget, ami az olcsó és hangos légpumpa
(vagy szűrő) és a drágább de halk légpumpa (vagy szűrő) közt van, hiszen ne felejtsük el, garnéláink életéről van szó!
Az akváriumi szűrők elhelyezésük szempontjából lehetnek belső és külső szűrők, szűrési módjuk
alapján pedig fizikai, biológia, kémiai vagy akár ezek kombinációi.
A víz szűrésének tehát számos módja van, szakkönyvekben, internetes cikkekben többször, több soron kivesézik ezt
a témát, így minden információ a rendelkezésünkre állhat róla, én inkább arra koncentrálnék, hogy mire kell
odafigyelnünk a garnélás akvárium szűrésének megtervezésekor. Nézzünk tehát pár példát (a teljesség igénye nélkül):
- Belső szivacsszűrő
Egyszerű, megbízható, jól bevált módja ez a szűrésnek. Léteznek levegő meghajtású vagy motoros
szivacsszűrők, a lényeg, hogy egy szivacson áramoltatjuk keresztül az akvárium vizét, így egyrészt a lebegő
szennyeződések fennakadnak rajta (fizikai szűrés), másrészt ha nem túl erős a szivacsban az áramlás, akkor
hasznos baktériumok is, pl nitrifikáló baktériumok is megtelepednek rajta, így hatékony biológiai szűrést végez.
A levegő meghajtásúakat bátran alkalmazhatjuk a garnélás akváriumban is, én személy szerint simán levegőztetni,
azaz csak egy csupasz porlasztókövet alkalmazni nem is szoktam, akkor már inkább egy kisebb légpumpás szivacsszűrőt
rakok be, mert az nem csak a levegőztetést végzi el, hanem még szűr is. Dupla haszon, ráadásul garnéláink szívesen "legelésznek"
is rajta, így már tripla haszon :) Minél nagyobb a szivacs, annál nagyobb a szűrő felület, hatékonyabb a szűrés.
Kis akváriumokat önállóan csak ezzel a szűrővel is megszűrhetjük, nagyobbakban pedig kombinálhatjuk más szűrőkkel.
A motoros verziókkal már több gondunk lehet. Gyakran erős pumpát párosítanak benne pici szivaccsal, így bár a fizikai
szűrést kivállóan ellátják, de hatékony biológiai szűrést ne várjunk tőlük. Természetesen ha egy nagydarab szivacsot
üzemeltetünk hozzá méretezett pumpával, akkor egyből visszakapjuk a biológiai szűrésünket is.
Motoros belső szűrő választásánál figyelnünk kell rá, hogy lehetőleg ne férjenek be a garnélák a szűrőházba, a rotor
környékére meg főleg ne! Mivel általában elég kicsi bennük a szivacs, így gyakran kell majd tisztítanunk, mert hamar
eltömődik, és ilyenkor látványosan visszaesik a teljesítménye.
- Belső motoros kombinált szűrők
Ezzel a kifejezéssel illetném azokat a belső szűrőket, melyeket vízpumpa hajt, van bennük szivacs,
és vagy egy kis rekesz egyéb szűrőanyagnak, vagy esetleg a sima szivacs mellé aktív szenes szivacsot is tehetünk.
Ezeknél a szűrőknél mindenképp végig kell gondolnunk, hogy a picinyke biológiai szűrőnek szánt rekeszbe bepakolt töltet
mennyire elegendő, valamint mennyire gyors benne az áramlás, azaz mekkora esély van rá, hogy ott megtapadnak a baktériumok?
A gyártók (és sok boltos) természetesen azt ígéri igen... sokak véleménye azonban számos termék esetében ettől eltér.
Egyre több gyártó kínálatába bekerültek olyan belső szűrők is (általában bio szűrőként adják őket), melyek egy nagyobb,
lapos vagy téglalap alapú magas hasáb alakú szűrőházból és bennük több rekeszből állnak. Ezek egyikében elrejthetjük
szem elől a fűtőt is akár, a többiben pedig szivacsot és egyéb szűrőanyagokat helyezhetünk el. A szűrő vagy az akvárium
falára rögzíthető, vagy már eleve be van építve az akváriumba (pl az egyik hátsó sarokba ragasztva). Viszonylag nagy
térfogatúak, így nagyobb szűrőfelületet adnak. A szűrőházba a falán vágott réseken át jut be a víz, és itt jön garnélás
szempontból a bökkenő. Ezeken a kis réseken ugyanis a kisebb garnélák (a növendékek pláne) beférnek, így bejuthatnak a
szűrőházba! Ha nem állja útjukat azonnal egy szivacs, akkor ez meg is fog történni... Ha esetleg olyan kialakítású a
szűrő, hogy még a vízpumpához is akadálytalanul eljuthatnak, akkor bizony ez kizáró tényező! Ha ilyen típusú szűrőt
szeretnénk venni, akkor alaposan nézzük meg személyesen a vásárlás előtt!
- Külső "akasztós" szűrők
Ebben az esetben a szűrőt az akvárium falára akasztjuk, a szűrőház így az akváriumon kívülre kerül, a vízbe csak a szívó cső lóg be, ezzel az akváriumon belül helyet spórolunk. Problémás azonban az elhelyezésük, ugyanis ritkán találni olyan akvárium tetőt, amin van akasztós szűrőnek kialakított rés. Ha gyári műanyagtetőnk van, akkor ugye megpróbálhatunk helyet vágni rajta, de az valószínűleg nem lesz túl szép... Ha üvegtetős az akváriumunk, akkor pedig nem fogjuk tudni teljesen hátra tolni az üveget, állandóan lesz ott egy jópár centis rés. Legnagyobb hátrányuk, hogy a szívó cső végén lévő réseken, ahol a víz folyik be, ott beférnek a kicsi garnélák is, és onnan egyenesen a rotorhoz vezet az út. Szerencsére ez a probléma könnyedén orvosolható: egy egyszerű szűrőszivacsot húzzunk rá és kész. Így a legkisebb újszülött garnélák se férnek be, és még plusz szűrő felületet is kapunk. Bár ez picit visszafogja a vízpumpa teljesítményét, de mivel előszűrőként is funkcionál, így elég csak ezt a szivacsot takarítanunk gyakrabban, a szűrőházban lévő szűrőanyagot csak nagyon ritkán kell.
- Külső "vödrös" szűrők
Modern, hatékony, csendes szűrőket találunk ebben a kategóriában. Itt a szűrőházat az akvárium alá
(vagy mellé) helyezhetjük el, és az vízben csak a befolyó és kinyomó csövek foglalnak minimális helyet. A szűrőházban
bőven van hely mindenféle szűrőanyagnak, általában külön rekeszek állnak rendelkezésünkre a szivacsnak, kerámia
gyűrűknek, biolabdáknak, lávakőnek, vagy bárminek, amit épp alkalmazni szeretnénk. A szűrőtöltetnek megfelelően
fizikai, biológiai és esetleg kémiai szűrést egyaránt elvégzi. Erős motorral szokták szerelni, így nagyobb
akváriumoknál (100 liter és afelett) alkalmazhatjuk.
Nekünk garnélásoknak azonban itt is oda kell figyelni a befolyó
csőre, amihez általában egy kis kosarat szoktak adni, mint alaptartozék, hogy a halakat ne tudja beszívni. Ha a külső
szűrőnkkel szűrt akváriumban csak nagyobb garnélákat tartunk (pl Amano, vagy legyező garnélák), akkor ez nekünk is
megfelelő, azonban ha kisebbeket is (pl. Red Cherry, Crystal Red), akkor értük már aggódhatunk, főleg ha szaporulat
is van. Erre a problémára szintén adott a megoldás, ráhúzhatunk a csőre egy szivacsot, vagy vehetünk olyan előszűrőt,
amin már nem férnek át a kis garnélák se.
Ritkán kell tisztítani (amikor már szemmel láthatóan nagyon lecsökken a kifolyó vízáram erőssége),
viszont ez viszonylag bonyolultabb művelet (de azért korántsem annyira, mint pl a talajszűrő vagy a mattenfilter esetén),
mivel le kell állítani és a tisztítás után újra be kell indítani. Ezt a legtöbb gyártó igyekszik minél könnyebbé
tenni számunkra mindenféle indító mechanizmus kidolgozásával. Mindegyiknek az a lényege, hogy az összeszerelt szűrőt
fel tudjuk tölteni vízzel, mivel üresen járatva hamar tönkremehet, valamint úgy nem is tudja felszívni a vizet.
- Talajszűrők
Ebben az esetben a talajt használjuk szűrőközegnek amódon, hogy alá teszünk egy rácsot, ami alól pumpáljuk ki a vizet, így az átfolyik a talajon, ami rendkívül hatékony biológiai szűrést ad. Magunknak is összebarkácsolhatjuk, de ma már a kereskedésekben is kaphatunk több féle talajszűrő rácsot. Ennek a megoldásnak az egyik legnagyobb hátulütője, hogy a talaj egy idő után eltömődik (ha homokot használunk, akkor össze is tömörödhet), és akkor mivel a szűrőtisztítás itt a talaj tisztítását jelenti, ezért bizony szedhetünk ki mindent az akváriumból, és vagy lecseréljük, vagy átmossuk a talajt. Ennek kiküszöbölésére találták ki a fordított talajszűrőt, mely esetén nem a talaj alól szívjuk ki a vizet, hanem egy külső szűrőn vagy szivacsszűrőn keresztül a talaj alá pumpáljuk be a legalább fizikailag megszűrt vizet, így lesz egy előszűrőnk a talajszűrő előtt. Persze ennek is megvan a maga buktatója: így nem látjuk a kifolyó vízáramlást, tehát nem tudjuk mennyire van eltömődve az előszűrőnk. Persze ez véleményem szerint kisebb gond, mint az akvárium rendszeres talajmosása és ezzel együtt az újraindítása.
- Hamburger mattenfilter - sarokba hajlított mattenfilter
Német akvaristák találmánya ez az egyszerű megoldás, ami igen nagy szűrőfelületet biztosít.
Az akvárium hátsó vagy oldalfalához szokták építeni, a lényeg ugyanaz, csak oldalfalhoz építve jobban látszik, azaz
mondhatjuk, hogy rondább megoldás (főleg ha díszakváriumról beszélünk). Egy kb 5cm vastag szivacsot kell az akvárium
szélességénél picit (0,5-1cm) szélesebbre vágni, így a helyére rakva megtartja magát. A magassága lehet az akvárium
magasságával megegyező, a szivacs teteje mindenképp kerüljön nagy biztonsággal a vízszint fölé. A szivacs
behelyezésénél gondosan ügyeljünk rá, hogy az akvárium alján és oldalfalain teljesen felfeküdjön, ne legyenek sehol rések!
Nagy lyukú szivacsot kell választani, de a garnélás akváriumban ezzel óvatosan bánjunk, mert ha túl nagyok a lyukak,
akkor a növendék garnéláink simán átsétálnak rajta. Túl finom szivacsot sem érdemes használnunk, hisz az hamar
eltömődik, és hát ennek a szűrőnek a tisztítása is igen bonyolult művelet... Szerencsére jól megválasztott szivacs
mellett erre nincs is gyakran szükség.
A szivacsot úgy helyezzük be, hogy az akvárium falától legalább 1-2cm távolságra legyen, érdemes az alját és oldalait
valamivel megtámasztani, hogy ne is tudjon bentebb csúszni. Ha szeretnénk mögé helyezni valamilyen technikai
felszerelést (pl fűtőt), akkor természetesen annak méretét is vegyük figyelembe, azaz annyival távolabb kell raknunk
az üvegtől. kisebb akváriumokban a víz visszapumpáláshoz alkalmazhatunk légpumpás megoldást, de nagyobbaknál
mindenképp motoros vízpumpára lesz szükség. Ráadásul azt pontosabban be is tudjuk állítani. A víz áramlási sebességét
természetesen ahhoz kell igazítanunk, hogy a szűrőben megtelepedő baktériumoknak legyen ideális, ami nagyjából 8cm/perc.
A szükséges képleteket a diszkosz.hu oldalról másoltam ide, de sok egyéb cikkben is fellelhetőek:
Az akvárium mérete (liter), a kívánt áramlási sebesség (V, cm/perc) és a kívánt óránkénti átfolyás (n) megadásával
kiszámítható a szükséges pumpateljesítmény és a szivacsméret:
SZ (szivacsméret) = (n * Q (akváriumméret) * 1000) / (V * 60)
A szükséges pumpateljesítmény: Q*n.
A pumpa teljesítményének (liter/óra) és a szűrőfelület méretének (cm2) megadásával kiszámítható az ezekből következő áramlási sebesség.
A = ( Q / 60 * 1000) / (A)
A szivacsot átfúrva vezethetjük ki a kifolyó csövet, aminek legalább 5cm-re ki kell nyúlnia a szivacstól.
Ennek egy variánsa, amikor nem szeretnénk a teljes oldal vagy hátfalat elrondítani, és csak
a sarokba hajlítjuk be a szivacsot. Így könnyebb is elrejteni, viszont akár pont akkora felület is készíthető
vele, mint az oldalfalhoz illesztett szivacs esetén. A sarokba hajlított szivacsot itt meg kell támasztani aminek
az egyik legegyszerűbb módja két keskeny üveglap ragasztása az akvárium falához. A szivacs mögött a sarokban bőven
lesz hely a vízpumpának, fűtőnek stb. A mattenfilter nem épp valami szép dekorációs kellék, így érdemes eltakarni.
Ennek érdekében rárakhatunk némi jávai mohát, ami idővel szépen benövi az egész felületet, így egy
mohafalban / sarokban gyönyörködhetünk a szivacs helyett.
A mattenfiltert csak akkor kell takarítani, ha tartósan több centivel alacsonyabb a vízszint a szivacs mögött.
Szerencsére erre akár évekig is várhatunk, de ha eljön az ideje, akkor nem lesz kis munka...
A garnélák szempontjából kiválló szűrő, hiszen a szép nagy szivacs felületen ők is jókat legelésznek, csak arra
kell vigyáznunk, hogy ne kerülhessenek mögé. Tehát a szivacs pontosan illeszkedjen, ne legyenek sehol rések, pár
centivel emelkedjen a teteje a vízszint fölé, és ha szaporulatra is számítunk, akkor ne válasszunk túl nagy
lyukú szivacsot.
Barkácsolni vágyók kedvéért segítségképp a saját mattenfilterem készítése képekben, lépésről-lépésre:
A kellékek: természetesen az akvárium, a szűrőszivacs, két méretre vágatott kis üveglap a szivacs helyén tartására,
ragasztáshoz pedig FBS-t használtam, de persze más akvárium ragasztó is jó.
A szőnyeg nem kell a szűrőhöz :)
Az üveglapok akváriumfalra ragasztásához egy kis segítség: egy papírlapra bejelöltem az üvegek helyét, amelyet az
akvárium adott oldala alá téve pontosan el tudtam helyezni.
Íme, a kis papírlapos trükkel hajszál pontosan a kívánt helyre ragasztható az üveg.
Mindkét tartóüveg beragasztva, a ragasztó megkötött, a helyére lehet tenni az akváriumot.
Nem kell feltétlen az akvárium teljes magasságával megegyező méretre készíteni ezeket az üvegeket,
alul felül lehet pár centi hely nyugodtan. Jöhet a szivacs!
A méretre vágott szűrőszivacsot a helyére tesszük, a két üveglap szépen ott is tartja. Érdemes így kinézni magunknak
a kivezető cső helyét, amit egy késsel ki tudunk fúrni.
Ne legyen túl nagy a lyuk, inkább kisebb, amit majd a cső kitágít magának és ráfeszül, hogy ne legyen közte és a szivacs
közt semmilyen rés, nehogy a kis garnélák átférjenek.
A szivacs mögött van hely a technikának. Egy fűtővel kombinált vízpumpát használtam, jó előre a kellő teljesítményre
állítva a vízáramoltatást, mert később macerás a szivacs mögé nyúlkálni...
Ezzel tulajdonképp kész a szűrőnk, jöhet a szokásos berendezési procedúra: talaj, víz, növények, dekoráció...
Én tettem némi jávai mohát a mattenfilterre, hogy később szépen befedje, és ne a szivacsot kelljen nézegetni,
hanem egy szép mohafalat.
A szivacsot úgy méretezzük, hogy az akvárium végleges vízszintje fölé nyúljon!
Választék tehát van bőven, az aktuális igényeinknek és lehetőségeinknek megfelelően igyekezzünk kiválasztani a garnélás akváriumunk szűrését. Eközben azt se felejtsük el, hogy fontos az egész akváriumot átjáró vízmozgás, de a túl nagy sodrást nem szeretik a garnélák. Ez alól kivételek persze a legyező garnélák, akiknek a szűrő kifolyó vízáramába érdemes pár fát raknunk, hogy ott gyűjtögethessenek maguknak táplálékot. És zárszóként az unásig ismételt frázis: túlszűrt akvárium nincs!
Várkonyi Andor